2025-11-05
Szomorúan osztjuk meg a hírt Önökkel, hogy Somlyódy László professzor, a Magyar Víziközmű Szövetség Reitter Ferenc díjasa, Széchenyi-díjas magyar gépészmérnök, egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja, a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Építőmérnöki Kar korábbi dékánhelyettese, Vízi Közmű és Környezetmérnöki Tanszékének volt tanszékvezetője, professzor emeritus 2025. november 4-én elhunyt.
Nyugodjon békében, emlékét megőrizzük.
Somlyódy László
Széchenyi-díjas magyar gépészmérnök, egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja, volt osztályelnöke, a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Építőmérnöki Kar korábbi dékánhelyettese, Vízi Közmű és Környezetmérnöki Tanszékének volt tanszékvezetője, professzor emeritus.
Életpályája
1962-ben kezdte meg egyetemi tanulmányait a Budapesti Műszaki Egyetem Gépészmérnöki Karának áramlástechnika szakán, ahol 1967-ben szerzett gépészmérnöki diplomát. Ezt követően a Szellőzőműveknél dolgozott fejlesztőmérnökként, miközben 1967 és 1970 között félállásban az MTA Áramlástechnikai Munkaközösségének kutatója is volt.
1972-ben a Vízgazdálkodási Tudományos Kutatóintézethez (VITUKI) került, ahol tudományos munkatársként kezdte pályáját, majd főmunkatársként és tudományos tanácsadóként folytatta. 1983–1984-ben a VITUKI Vízépítési Intézetének igazgatóhelyettese, 1985 és 1989 között pedig a Vízminőség-védelmi Intézet igazgatója volt. 1990-ben a VITUKI főigazgatójává nevezték ki, ezt a tisztséget egy évig töltötte be, majd kutatóprofesszorként folytatta munkáját egészen 1994-es távozásáig.
Nemzetközi pályáján is kiemelkedő szerepet töltött be: 1980–1982 és 1991–1996 között a laxenburgi Nemzetközi Alkalmazott Rendszerelemző Intézet (IIASA) projektvezetője volt.
1992-ben a Budapesti Műszaki Egyetem (ma Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem) Építőmérnöki Karán egyetemi tanári kinevezést kapott a Vízellátás–Csatornázás Tanszékre. 1996-ban bízták meg a tanszék vezetésével, amelyet korszerűsítve átszervezett és jelentősen kibővített profilú Vízi Közmű és Környezetmérnöki Tanszékké alakított. 1997 és 2000 között az Építőmérnöki Kar tudományos dékánhelyettese volt.
1998-ban megalapította az MTA és a BME közös Vízgazdálkodási Kutatócsoportját, amelynek vezetője lett. 1998 és 2001 között Széchenyi professzori ösztöndíjjal folytatta kutatásait.
1978-ban védte meg a műszaki tudományok kandidátusi, 1985-ben pedig akadémiai doktori értekezését. Tagja volt az MTA Környezettudományi Bizottságának, a Vízgazdálkodás-tudományi Bizottságnak és a Hidrológiai Tudományos Bizottságnak. 1990-ben a Magyar Tudományos Akadémia levelező, 1998-ban pedig rendes tagjává választották.
1999 és 2008 között az MTA Műszaki Tudományok Osztályának elnökeként az Akadémia elnökségében is tevékenykedett. 1998–2001 között a Magyar Akkreditációs Bizottság alelnöke, 1996–2000 között pedig az Országos Környezetvédelmi Tanács tagja volt. A Magyar Víz és Szennyvíztechnikai Szövetség elnöke volt 1996 - 2012-ig.
A Magyar Hidrológiai Társaság és a salzburgi Tudományos és Művészeti Akadémia is tagjai közé választotta.
Nemzetközileg is elismert iskolateremtő tevékenységét mutatja, hogy 2004 és 2006 között a Nemzetközi Vízügyi Szövetség (International Water Association – IWA) elnöke volt, ezzel a világ legnagyobb és legelismertebb vízügyi tudományos szervezetének élén állt.
Kitüntetései
Számos hazai és nemzetközi díjjal ismerték el munkásságát, többek között:
Vitális-díj (1986)
Gábor Dénes-díj (1999)
Széchenyi-díj (2002)
Deák Ferenc kutatási díj, Pro Renovanda Cultura Hungariae (2002)
Hazám-díj (2009)
Pro Renovanda Cultura Hungariae Alapítvány fődíja (2010)
A Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje (2010)
Reitter Ferenc-díj (2014)
Az Európai Vízügyi Szervezet „Dunbar Medal”-ja
Munkássága
Fő kutatási területei közé tartozott az áramlástan, a szennyezőanyagok elkeveredési folyamatai felszíni vizekben, valamint a folyók és tavak vízminőségének szabályozása.
Nevéhez fűződik az axiálventilátorok korszerű tervezésére szolgáló módszer kidolgozása. A Dunán és más magyarországi folyókon számos diszperziós mérést végzett. Kidolgozott egy, a dekompozíció és aggregáció elvén alapuló rendszerelemzési módszert komplex környezeti problémák vizsgálatára.
A vízminőségi szabályozás területén vízminőségi modelleket és költség-hatékonysági stratégiákat dolgozott ki, elsősorban kelet-közép-európai vizekre és vízgyűjtőkre. Foglalkozott továbbá a tavak eutrofizációjának szabályozásával, valamint matematikai modellek és rendszerelemzési módszerek alkalmazásával az áramlástan és vízminőség-szabályozás területén.
Több mint százhatvan tudományos publikáció, köztük tizenegy könyv szerzője vagy társszerzője volt. Művei magyar és angol nyelven jelentek meg. Szakmai-tudományos ars poetica-ját a „Felszíni vizek minősége – Modellezés és Szabályozás” című önéletrajzi könyvében (Typotex, 2018) foglalta az utókornak egyedülállóan magas színvonalon össze.
Somlyódy László professzor úrra a Mindentudás Egyetemén tartott előadásával is emlékezünk, amely itt érhető el:
👉 Az értől az óceánig – A víz, a jövő kihívása
